az ANTSZ-állásfoglalással szemben!!!

Június végén panaszkodott elõször egy 16 éves lány, az osztályon dolgozóknak, hogy a férfi megerõszakolta. Mivel azonban erõs fájdalomcsillapítók hatása alatt állt, nem tulajdonítottak jelentõséget "lázálmának".

A beteg néhány nap múlva, amikor ismét a megvádolt ápoló volt az ügyeletes, meghalt. Az ügyész most elrendelte a holttest exhumálását.

Megállapították azt is, hogy rajta kívül még 12 fiatal lány halt meg hasonl tünetekkel az ápoló ügyeletei alatt.

Ezt a tudomány már sok évvel ezelõtt feltárta a káliumtartalmú mûtrágyákkal táplált haszonnövények esetében. A szlovákiai ÚJ SZÓ címû lap például már 1983-ban beszámolt a SZLOVÁK TUDOMÁNYOS AKADÉMIA NÖVÉNYKÓRTANI ÉS ROVARTANI INTÉZETÉNEK következtetésérõl:

a legfontosabb feladat a talaj káliumszintjének csökkentése.

A túl sok kálium tönkreteszi a sejtfalat, s a növény védtelen marad a betegségekkel szemben. Ez egybecseng a nemzetközi kutatások, például Ahnelt és Hahn állatkutatók tizenöt évvel korábbi vizsgálatainak eredményével, amelyek szó szerint a kálisó-tartalmú mûtrágyával kezelt legelõkön táplálkozó haszonállatok gyakran terméketlennek bizonyulnak, s Gottschewski állatkísérleti eredményeivel is, amelyek szerint a kálium-túlsúlyos étel és ital a generatív szövetekben károsodást idéz elõ.

Ezen felismerések nyomán a kálisótartalmú mûtrágyák felhasználása a világ sok országában - így hazánkban is - erõsen visszaszorult, mégis, Magyarországon a kálium korlát nélkül kerülhet -immár közvetlenül- az emberi szervezetbe. Az üzletek polcain sorakozó sókészítmények nagy részéhez ugyanis néhány éve kálisót is kevernek. Ezek furcsa módon forgalomba hozhatók anélkül, hogy feltüntetnék rajtuk az engedélyezett szabvány jelét, de kapható olyan kálisó tartalmú só is, amelynek zacskóján szerepel az "MSZ", vagyis hogy a készítmény megfelel a magyar szabványügyi elõírásoknak. Ez pedig -a bevezetõben idézett rendelkezés szerint - kizárható.

Árulkodó dokumentumok:

Mivel a kilencvenes évek elején a káliumklorid- és káliumnitrát-tartalmú mûtrágyák hatásait, valamint a nemzetközi és a magyar szakirodalmat elemezve maga is olyan következtetésre jutott, mint a bevezetõben idézett szlovákiai kutatók, érthetõen erõs fenntartással fogadta a néhány évvel ezelõtt REDI néven forgalomba hozott kálisó tartalmú, úgynevezett sópótló készítményt. Annál is inkább, mert ez az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) engedélyezési eljárásán gyógysóként jutott át, így a konyhasóra elõírt szabványt nem alkalmazták rá.

az engedélyezési eljárás OÉTI-tõl beszerzett dokumentumai alapján

dr. Kovács Pál országgyûlési képviselõ, a szociális és egészségügyi bizottság titkára 1992 áprilisában -figyelemmel Tejfalussynak a kálisó káros hatásainak felderítésével kapcsolatos elõzõ eredményeire - felkérte, hogy készítsen a REDI-só engedélyezési dokumentumairól "méréstani és engedélyezési eljárási tisztasági szakvéleményt".

TEJFALUSSY ANDRÁS kiterjedt kutatásai a gyógysónak titulált REDI -sótól aztán eljutottak egy engedélyezett étkezési konyhasó-készítményhez is, amely csak hatvan százalékban volt konyhasó, azaz nátriumklorid, negyven százalékban azonban káliumklorid. Majd a gyógyászatban használt kálium-R tabletta engedélyezési dokumentumait vette sorra, s azt a meglepõ felfedezést tette, hogy bár a szerek engedélyezése elõtti hatásvizsgálatok adatai aggasztó következtetésekre adtak volna módot, a vizsgálatokból levont következtetések sok tekintetben ellentmondanak az adatoknak, s igencsak rózsaszínû képet festenek a készítmények várható hatásáról.

A dokumentációban szereplõ mérési adatok például arról tanúskodtak, hogy ha a hatásvizsgálatokban résztvevõ emberek életében a napi 20 gramm konyhasót -akár csak egy tized részben- kálisó helyettesítette, valamennyiüknek ötven százalékban romlott a vesemûködése, ha pedig a napi 20 gramm konyhasót egyötöd részben helyettesítették kálisóval, a vérük káliumtartalma a mérgezõ (5 mmol/liter feletti) szintre nõtt, ami azt jelenti, hogy emiatt minden sejt mûködése romlott. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ma már 20-98(!) százalék között mozog az üzletekben kapható étkezési só káliumtartalma, s fellapozzuk :

A belgyógyászat alapvonalai 2. címû,

már 1967-ben (!) kiadott tankönyvet amely szerint a káliumklorid illetve -eltrát (kálisók) a nátriumklorid (konyhasó) pótlására alkalmatlanok, rontják a szívmûködést, illetve megállíthatják azt", nem csodálhatjuk, hogy Tejfalussy András szakvéleménye alapján dr. Kovács Pál már 1992-ben interpellált a népjóléti miniszterhez. Azt azonban annál inkább, hogy az interpellációra adott válasz a vizsgált dokumentumok optimista végkövetkeztetéseire épült, nem a bennük szereplõ ellenkezõ mérési adatokra.

Az ügy azóta már sok fórumot megjárt, de mert az érveit sehol sem méltányolták, Tejfalussy András a nyílvánossághoz fordult, így néhány héttel ezelõtt az egyik kereskedelmi rádióadó hallgatói értesülhettek a figyelmeztetõ felhívásról:

kerüljék a káliumtartalmú konyhasó fogyasztását.

Mindeddig az egyetlen reakció a rádiókabaréban hangzott el, a Fogyasztóvédelmi Felügyelõség vezetõje humorizált egy keveset a felhívás fogalmazójának rovására, mondván, ez a mennyiség nem mérgezõ.

Arról, hogy minek a szabvány, ha éppen a betartására hivatott hatóság emelkedik felül az elõírásain, ezúttal sem esett szó.

TUDÓSCSOPORT A KOCKÁZATOKRÓL:

Az ügy dokumentumai így jutottak el a Magyar Tudományos Akadémiára, ahol a felkért szakemberekbõl álló team néhány héttel ezelõtt megvitatta a káliumleadási határértékekre rendelkezésre álló hivatalos mérési adatokat, s az ezen alapuló, kálisó-ételsózással és a kálisótabletta gyógyászati célú alkalmazásával járó - kockázatokat.

Ami magyarul azt jelenti, hogy a tudóscsoport nem az adatokból egykor levont következtetéseket, hanem magukat a mérési adatokat vette górcsõ alá, fenntartva magának a jogot a saját következtetések levonására.

Az, hogy a korábbi és a mai következtetések eltérõek, elárulja, hogy az eszmecserérõl készült emlékeztetõt dr. Pannonhalmi Kálmán, az MTA Elnöki Titkárságának vezetõje - azzal a megjegyzéssel, hogy véleménye szerint a megbeszélésen fontos megfigyelésekre derült fény - megküldte az Igazságügyi Orvosszakértõi Intézet fõigazgatójának.

Addig is, amíg itt is véleményt formálnak az ügyrõl, érdemes megjegyezni, a magyar szabványnak e pillanatban talán csak egy Görögországból származó káliummentes tengeri só és az 5OO6O/4386/91-es OÉTI-számú tengeri só felel meg.