AGROANALYSIS SCIENTIFIC SOCIETY (pjt)

Budapest, Lajos u. 115. Hungary 1036 Telefon/fax: 36-1/250-6064, 36-27-380-665

Vissza a nyitó lapra / Vissza a fõtéma jegyzékre / Vissza az elõzõ lapra

Fõtémakör:Jogi és politikai ügyek fóruma

Sütõ Gábor ny. nagykövet külön honlapja: http://home.hu.inter.net/retorno

Unknown;Arany János: Civilizáció

Ezelõtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erõsebb a gyengétõl
Amit elvehetett, elvett.
Most nem úgy van.
A világot Értekezlet igazgatja:
S az erõsebb ha mi csínyt tesz,
Összeül és - helybehagyja.

Baljós fejlemények a nemzetközi jog gyakorlatában

A szuverén államok, mint a nemzetközi jog alanyai, a nemzetközi jogot a
világpolitikai gyakorlatukban önmaguk alakítják, kodifikálják, majd alkalmazzák, illetve
figyelmen kívül hagyják, vagy megsértik. A nemzetközi jog mai gyakorlatát tehát az
idõszerû konkrét politikai események kapcsán célszerû vizsgálnunk.
A hidegháború vége elméletileg lehetõséget teremtett rá, hogy a nemzetközi
jogban új, akár történelmi korszak kezdõdjön. A békés egymás mellett élés politikája
ugyanis a kétpólusú világ erõegyensúlyán alapult, s az uralkodó tendencia a
nemzetközi jog lassú, ellentmondásos, de mégis az egyetemesség irányába mutató
fejlõdése volt, ami pozitíven hatott vissza a nemzetközi helyzet alakulására. Bár sok
kérdésben eltérõ értelmezés uralkodott, a másik pólus hallgatólagosan, vagy
kényszerûen, de elfogadta az eltérõ, vagy akár ellentétes álláspontot, túltette magát a
jogi kollíziókon. E gyakorlat tehát eleve lehetetlenné tette ugyan a szó szoros
értelemében vett egyetemes nemzetközi jogrend kialakulását, mégis biztosított egy
bizonyos stabilitást, fejlõdést és jogorvoslati fórumokat (Az ENSZ és más nemzetközi
szervezetek), valamint lehetõséget nyújtott két- és többoldalú kompromisszumokra,
tárgyalásos megállapodásokra. A hidegháború vége, az egypólusú világ kialakulása, azt
a reményt keltette, hogy a nemzetközi jog érvényesülése hatékonyabbá válik,
világszerte elõtérbe kerül az emberi jogok védelme, s olyan nemzetközi jogrendszer
alakul ki, amely mindenhol hathatós védelmet nyújt a hatalom visszaéléseivel, az
emberiségellenes és a háborús bûnök elkövetõivel szemben. E várakozással gyors
ütemben jelentek meg az eseti, fõleg az ENSZ BT által létrehozott nemzetközi
bíróságok, a boszniai, ruandai, sierra-leonei, kelet-timori népirtás és más bûnök
kivizsgálására, megbüntetésére. Ezek állandó jellegû helyettesítését célozta e folyamat
csúcspontja, a Nemzetközi Büntetõbíróság létrehozása.

Kiket büntet a Nemzetközi Büntetõbíróság?

A Nemzetközi Büntetõbíróság (NBB) 1998-ban a Római Alapokmánya
elfogadásával jött létre, 2002-ben indult be a joggyakorlata. A tagállamai elismerik az
NBB joghatóságát, amely nem korlátozódik egyetlen esetre, vagy országra, hanem
univerzális igénnyel lép fel. A NBB egyetemességének azt kellene jelentenie, hogy
igazságosan és egyenlõen bánik minden állam polgáraival, azonos jogokat biztosít
nekik, s egyenlõ feltételek között menti fel, vagy ítéli el, és bünteti õket. Az NBB
joghatósága a legsúlyosabb bûntettekre terjed ki: a népirtás, az emberiség elleni és a
háborús bûntettek, valamint az agresszió bûntette. A bíróság joghatósága csak az
Alapokmány hatálybalépése, azaz 2002. július 1. után elkövetett bûntettekre terjed ki,
s akkor rendelkezik illetékességgel, ha az állam, amelynek a bûntett elkövetésével
vádolt személy az állampolgára, vagy amelynek területén a kérdéses cselekmény
történt, tagja az NBB-nek, vagy ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa az NBB fõügyésze elé
utalja az esetet. Az NBB együttmûködési megállapodást írt alá az Európai Unióval,
amelyben ugyancsak a multilateralizmusra helyezik a hangsúlyt.
A nemzetközi jog egyetemessé válásába vetett reményt azonban eleve
lekorlátozta, hogy az NBB mögött látszólag nincs állami erõszakszervezet, továbbá
hogy egyértelmûen a nyugati nagyhatalmak érdekeinek a szolgálatában jött létre, így
sok esetben elsõsorban ezek "normáitól" eltérõ eseteket sújtja szankciókkal, s inkább
a jelenségeket, a következményeket bünteti, nem az okokat és az okozókat. Mivel
valós szuverén "világállam", mint a nemzetközi jog alanya, valóban nem létezik, a
nemzetközi büntetõjog gyakorlatilag alá van rendelve a mindenkori nemzetközi hatalmi
viszonyoknak, s azok természetének megfelelõen a nyugati nagyhatalmak játékának,
eleve bele vannak építve az egyenlõtlenség, az igazságtalanság elemei. Ennek
következtében fõleg azoknak a bûncselekményeknek szenteli tevékenységét,
amelyeket a "haramia-, vagy terrorista államoknak" kinevezett, illetve a kis országok
követnek el, akkor is, ha nem is ratifikálták a Római Alapokmányt. Európában
elsõsorban Németország az NBB feltétlen híve. Németország (és néhány más állam)
büntetõjogi törvénye bünteti is a Római Alapokmányban megfogalmazott vétségeket,
és normájává teszi az egyetemes, vagy a globális világjog elvét, tehát ezen országok
ügyészségei elvben az egész világon üldözhetik a nemzetközi jog megsértõit, így – ha
akarnák – az Irakban háborús bûnöket elkövetõ amerikai, angol politikusokat,
katonákat is. A nemzetközi büntetõjog mögött végül is van tehát valamiféle
államhatalom (ha nem is "világállami"), amelyen keresztül érvényesül a nemzetközi
erõszak-monopólium. Az a körülmény viszont még inkább ellehetetleníti az NBB-t,
hogy az egypólusúvá vált világban az USA, abban a tudatban ringatva magát, hogy õ
az egyedüli szuperhatalom, szinte kizárólag az erõre támaszkodik az érdekei
érvényesítésében, kifejezetten akadálynak tekinti még a kapitalista "normák" szerint
értelmezett nemzetközi jogot és annak intézményeit is. A reményt tehát
megtorpedózta az USA, esetenként más államok, szembefordulása az NBB-vel. Ebbõl
a szempontból nézve, a helyzet rosszabbá vált, mint a kétpólusú világban
volt: a nemzetközi jog és az egyetemes érvényesítésére létrehozott
szervezetek egyoldalúan, tehát még inkább ki vannak téve a világpolitikai
játéknak, fõként egyetlen nagyhatalom kényének-kedvének.
Az USA késlekedés nélkül ultimátumot is intézett a NBB római alapokmányát
aláíró 139 államhoz, hogy kössenek vele kétoldalú egyezményt, amely megtiltja, hogy
kiadhassák az NBB-nek az USA polgárait; az ezt megtagadó mintegy félszáz országtól
pedig megvonta a katonai és egyéb segítséget. A nagyhatalmak erõfölénye tehát
jogalkotó szerepet kap: a háborús bûnöket elkövetõ amerikai, angol, vagy izraeli
politikusokat, katonákat nem lehet sem a hágai, sem a NBB elé állítani, de még a
nemzeti bíróságaik elõtt sem lehet a törvény teljes szigorával elítélni õket.
A kérdést más oldalról megközelítve, a jogi fonákságot jól példázza, hogy
Szaddam Husszeint nem adták át a Nemzetközi Bíróságnak, hanem az USA nyomására
iraki bíróság, iraki törvények szerint vonja felelõsségre. Ez ugyanis lehetõvé teszi,
hogy a bírák ne legyenek azonosíthatóak, a kihallgatások titokban történjenek, a
bizonyí-tékokkal szemben támasztott követelmények ne legyenek szigorúak, netán
vallási-törzsi kritériumok érvényesülhessenek, fizikai kényszer is alkalmazásra kerüljön,
s a vádlott és társai ne választhassák meg szabadon a védõügyvédjeiket. Vajon miért
választotta az USA a látványos nemzetközi helyett a "nemzeti" megoldást, ami csak
további kételyeket támaszt az iraki "küldetését" illetõen? Egyszerûen azért, amire
utaltunk: nem ismeri el a nemzetközi bíróságok illetékességét, kétsége vonja a jogukat
arra, hogy amerikai állampolgárokat, vagy akár az USA ellenfeleit vád alá helyezzék.
Azt is el akarta kerülni, hogy független nemzetközi bírákkal kerüljön szembe, s hogy
nemzetközi jog akadályozza a halálbüntetés kiszabatásában. Így azonban sietnie kell,
mivel Szaddam 68 éves és az iraki törvények nem teszik lehetõvé 70 évesnél
idõsebbek kivégzését. Ezért máris olyan törvényt hozatott az iraki bábkormánnyal,
hogy az utolsó fellebbezésre hozott döntést követõen 30 nappal az ítéletet végre kell
hajtani. A Szaddam ellen ebben a formában folyó bírósági eljárás az önmagát
egyedülinek, mindenhatónak vélõ szuperhatalom önkényes unilateralizmusának
megnyilvánulása.
Szlobodán Milosevics szerb elnököt átadták ugyan a hágai bíróságnak, de az
nem volt képes meggyõzõen bizonyítani az ellene felhozott vádakat, sõt Milosevics
bizonyította, hogy Nyugat elõbb manipulációkkal egymás ellen uszította a jugoszláv
népeket, majd megbüntette õket az egymás elleni harcukért, a NATO pedig agressziót
követett el Szerbia ellen, ezért a vádlottak padján Bushnak, Blairnek és a
NATO-vezetõknek lenne a helye. Milosevics rejtélyes halála kényelmetlen és
kilátástalan jogi kínlódástól mentette meg a hágai bíróságot. Franciaország
kívánságára a háborús bûnöknél hét évre kizárhatják az NBB illetékességét, ezért a
NATO Szerbia elleni háborúja eleve nem büntethetõ a nagyszámú civil áldozat és civil
célpontoknak a szándékos támadása ellenére sem, pedig az ENSZ nem adott engedélyt
a háborúra.
A nemzetközi jogot sérti annak közel-keleti gyakorlatnak kierõszakolt
elfogadása, hogy reguláris hadsereg idegen országban, megszállóként huzamosan
megvalósított terrorja "jogos", míg a vele szembeszálló hazai erõk harca "jogtalan",
sõt az elõbbit a demokrácia terjesztésének, az utóbbi pedig a terrorizmusnak
minõsítik. Az NBB-nek ehhez egy szava sincs. Szemet huny a palesztin, libanoni és más
területeken polgári személyek ellen elkövetett izraeli katonai akciók felett, habár
sorozatos ismétlõdésük miatt még inkább elítélendõ háborús bûnöknek minõsülnek,
mint az NBB által eddig tárgyalt esetek. És sorolhatnánk napjaink mindenki elõtt ismert
a nemzetközi és a nemzeti igazságszolgáltatás egyéb igazságtalanságot törvényesítõ
tényeit.
Senki nem kívánja vissza a hidegháborút, de a fentiek fényében nem lehet nem
látni, hogy a befejezõdését követõen a katonai erõ önkényes, jogellenes
alkalmazása a nemzetközi problémák "megoldásának" egyre inkább
uralkodó eszközévé válik. Ebben fõleg az USA és Izrael nemcsak rossz példával jár
elõl, hanem politikájuknak ez a legfõbb és egyre kizárólagosabbá váló eszköze. Nap,
mint nap látjuk, gyilkolnak mindenkit, rombolnak bármit, aki, és ami az útjukba kerül,
minek következtében a világ soha nem volt ilyen kilátástalan helyzetben. Mi több, a
saját felelõsségüket csökkentendõ, az emberi és anyagi áldozatokat megosztandó,
olyan jogi abszurdumot erõszakolnak ki, hogy más szuverén államok
értsenek velük egyet, sõt katonailag, pénzügyileg vállaljanak részt az
agresszióik nemzetközivé tételében, legyenek az agressziójuk részesei! S ha
ezt valaki nem teszi, vagy akár jóindulatúan bírálja õket, besorolják a terroristák közé.
És nem egy ország kormánya – a miénk szolgaian – eleget tesz e kívánalmaknak, sõt
elébe is megy, ezzel akadályozza a nemzetközi jog érvényesülését, ami többszörösen
vissza fog ütni mindenkire. Az USA, Nagy-Britannia, Izrael és szövetségeseik az
emberiség által évszázadokon át kialakított, kiszenvedett normákon teszik túl magukat,
játszi könnyedséggel túllépnek minden nemzetközi szabályon, de ezzel önmaguk
kerülnek törvényen kívülre, aminek az árát meg kell fizetniük, ahogy a
történelmileg hasonlóan menetelt fasizmus is megfizette ezt az árat.

Az USA a nemzetközi jog ellen.

Az USA más államoktól szigorúan megköveteli a nemzetközi jog, az ENSZ
Alapokmányának, stb. tiszteletben tartását, önmagának azonban a legkisebb gondja is
nagyobb annál, mintsem hogy tartsa magát ezekhez, sõt sorozatban sérti meg õket. Mi
több, a saját kedve szerint szeretné átalakítani a szervezetet, ezért, többek között, a
tagdíjfizetés hanyagolásával is akadályozza az ENSZ munkáját. Kofi Annan
ENSZ-fõtitkár írta nemrég: "Az Egyesült Államok a pénz hatalmához fordul, hogy
kierõszakolja az általa szükségesnek tartott adminisztratív reformokat." (El País, 2006.
VII. 2.) Az ENSZ Alapokmánynak fittyet hányva, feljogosítja önmagát arra is, hogy
exportálja a demokráciát, preventív háborút indítson a sehol nem látható, de állítása
szerint mindenütt jelenlévõ terroristáknak kinevezett egyének, vagy szervezetek ellen.
Bush ez év májusában benyújtott Nemzetbiztonsági Stratégia c. beszámolója az
eddigieknél is erõteljesebben kiáll a preventív háborúk politikájának folytatása mellett.
Leszögezi, hogy az USA "továbbra is háborúban álló ország" (Ezt ugyan egyetlen más
ország sem ismeri el, de a háborúban álló országnak a nemzetközi jog pluszjogokat
biztosít), amely állítólag ki van téve támadásoknak. Ezért az általa szükségesnek ítélt
megelõzõ ellenlépések érdekében, s a saját értelmezésében vett "szabadság és
demokrácia" terjesztése céljával, túl kell lépnie az olyan formalitásokon, mint az ENSZ,
vagy a NATO! Félre a szuperhatalmi érdekeket csak zavaró nemzetközi joggal, az
ENSZ-szel (Alapokmánya a nemzetközi kapcsolatok szuverén jogalanyairól szól, és egy
szó sincs benne a "demokráciáról"), de még a sajátmaga által létrehozott NATO-val is!
Hét "despota" országot meg is nevez: Irán, Észak-Korea, Szíria, Kuba,
Fehéroroszország, Burma és Zimbabwe. Ezekben, de máshol is "segélyprogramokat"
és reformokat kell ösztönözni, "demokratikus" választásokat kell pénzelni, szankciókat
kell alkalmazni, stb., azaz be kell avatkozni szuverén államok belügyeibe. Ha
valamelyik állam szabadulni akar az USA szorításából, vagy az USA-nak nem tetszõ
párt kerül hatalomra – akár széleskörû nemzetközi megfigyelés mellett zajlott
elismerten demokratikus választások útján, mint a Hamasz a palesztin választásokon –
azonnal azzal vádolják, hogy konfrontálódik, s egykettõre a "terrorista", vagy a
"haramia-államok" között találja magát. A történelem fintora, hogy mindez tipikus
szuperhatalmi elképzelés, miszerint a világ minden országának egy mintára kell
felépülnie. Egyben világos üzenet a világnak, amely csak lapít, pedig mivel, mivel nem,
de mindezzel egységesen és a leghatározottabban szembe kellene szállnia, mert
katasztrófába sodorja az emberiséget, mint ahogy Madridot és Londont már egyszer
hadszíntérré is változtatta.
USA olyan fennhéjázóan viselkedik, hogy felmerül a gyanú: tudatában van, hogy
a szuperhatalmi helyzetét csak jogilag elítélendõ eszközökkel képes fenntartani, s
ennek érdekében a nemzetközi jogban is olyan preventív eljárást honosít meg, amely
az amerikai háborús bûnösöket eleve büntethetetlennek tekinti. Ezért szállt szembe a
NBB-al is, s ezt a célt szolgálta a megrendezett és túldimenzionált 2001. Szeptember
11 (amivel kapcsolatban már annyi kétely merült fel, hogy nemcsak mint jogalap,
hanem mint történelmi esemény is teljesen megkérdõjelezett), a drogkartellek, az
illegális emigráció elleni harc ürügyén foganatosított lépései. A humanitárius segítség
és a "demokrácia" exportja is azt a célt szolgálja, hogy a törvények és a nemzetközi
jog fölé helyezze magát, érvényesíthesse geopolitikai elképzeléseit, illetve
büntetlenséget biztosítson a háborús és emberiségellenes bûnöket elkövetõ
amerikaiaknak és szövetségeseiknek.
Az USA, a terrorizmus elleni harcra hivatkozva, minden odaérkezõ utasról 34
személyes adat közlését követeli a külföldi légitársaságoktól, amit az Európai
Parlament kezdeményezésére még az Európai Bíróság is illegálisnak minõsített, és
2006. október 1-tõl felfüggeszti a vonatkozó megállapodásokat. A Fehér Ház 2006.
júniusában elismerte, hogy 2001. óta a brüsszeli Swift nemzetközi bankkonzorcium
adatai alapján 7800 bankot ellenõriz, de sem ez, sem a világméretû telefonlehallgatás
nem kapott még kongresszusi jóváhagyást sem, nem ahogy nemzetközi elfogadtatást.
Nemrég a Washington Post közölte, hogy a CIA titkos börtönöket tart fenn és egyéb
illegális tevékenységet folytat több mint 20 országban, köztük több európai országban
a helyi kormányok tudtával, ami miatt az EU is arra kényszerült, hogy bizottságot
hozzon létre az ügy kivizsgálására, amely meg is erõsítette a tényeket. Az Európai
Parlament júliusban elfogadta a jelentést, és meghosszabbította a bizottság
mandátumát, mert a gyanús jelenségek folytatódnak.
A kubai guantanamoi támaszponton a terrorizmus megfoghatatlan és
bizonyítatlan vádjával törvénytelenül fogva tartott különbözõ nemzetiségû rabokat az
USA nem tekintette hadifogolynak, s úgy ítélte meg, hogy ezért nem vonatkozik rájuk
a Genfi Konvenció. A nagy nemzetközi nyomásra végül szóban elismerte, hogy
alkalmazza rájuk a Genfi Konvenciót, és bíróság elé állítja õket. Ezt azonban senki nem
tudja ellenõrizni, ezért az ENSZ a börtön bezárását követelte, de az USA ezt kereken
megtagadta.
A nemzetközi jog kiterjed a nemzetközi élet minden mozzanatára, így a
háborúkra is; támadás elõtt az államok hadüzenetre kötelezettek, de az USA ezt sem
tartotta be sok országgal, így Afganisztánnal és Irakkal szemben sem. Ma már az
egész világ elismeri, hogy az USA és Nagy-Britannia hamis indokok alapján, az ENSZ
Alapokmányt és a nemzetközi jog alapvetõ elveit kirívóan megsértve, brutális katonai
agressziót követett el és évek óta megszállva tart egy szuverén államot, Irakot, amely
sem az USA-t, sem szövetségeseit komoly módon nem fenyegette, barbár módon
megsemmisíti az emberi civilizáció egyik bölcsõjének értékeit, s jogellenesen kétmillió
arab nyelvû dokumentumot hurcolt el az országból. Irakban az amerikai "demokrácia"
exportja nyomán semmilyen vonatkozásban nem következett be akár jóindulattal is
pozitívnek tekinthetõ fejlemény, ellenkezõleg, a helyzet egyre rosszabb minden
vonatkozásban. Pusztítás, halál uralkodik, és a polgárháború réme fenyeget, a
közel-keleti válság sokkal súlyosabbá vált, s nincs a nemzetközi jognak, az emberi
jogoknak olyan vonatkozása, amit az USA és szövetségesei ne sértettek volna meg.
Középkori módra még vérdíjat is kitûztek kinevezett ellenfeleik fejére, s vezetõik
nyilvánosan örvendeznek, amikor ez sikerrel jár. Mindezt csak egy módon lehet
minõsíteni, és minõsíteni is kellene, de ezt még a többi nagyhatalom sem teszi meg.
Pedig a jogalap adott: az ENSZ Alapokmány, a Genfi Konvenciók arra kötelezik az
aláíróikat, hogy maximális szigorral szálljanak szembe a háborús és emberiségellenes
bûnökkel, s politikai megoldásra törekedjenek. Széleskörû nemzetközi civil tiltakozásra
sor került ugyan, azonban sem az ENSZ, sem a NBB még csak kísérletet sem tett az
agresszor megfékezésére, vagy megbüntetésére, pedig a nemzetközi jog eszközével
élve sokkal többet lehetett volna tenni.
Az USA azt is kinyilvánítja, hogy világ minden pontján vannak érdekei, s minden
más ország érdekeit megkérdõjelezi még annak a saját geopolitikai térségében is.
Condolezza Rice külügyminiszter-asszony kijelentette, hogy Oroszországnak semmi
keresnivalója nincs az úgy nevezett posztszovjet térségben, s felszólította, hogy
ismerje el az orosz határokig húzódó amerikai befolyási övezet létjogosultságát.
Nyilvánvalóan Oroszország és mások ellen irányuló rakétavédelmi támaszpontot akar
létrehozni Lengyelországban, Csehországban, vagy Magyarországon, azaz egy
szuverén államban. Ez év augusztusában az Iránnal folytatott katonai kereskedelem
tiltásáról szóló belsõ amerikai törvényre hivatkozva szankciókat foganatosított orosz
cégek ellen, azaz amerikai törvényt a nemzetközi jog fölé emelt. Cheney USA-alelnök
pedig Litvániában odáig ment, hogy felszólította Putyint "demokratikus reformokra",
"más nemzetek nagyobb tiszteletére", s úgy minõsítette Oroszországot, hogy "már
nem barát, de még nem ellenség". Putyin elnök nem kis szellemességgel "barátokkal
folytatott vadászaton leadott szerencsétlen lövésként" értelmezte Cheney kijelentését
(aki valóban lelõtte egyik barátját egy vadászaton), amely a hidegháborút idézi és
olyan "hiba, amely mutatja, hogy nem értette meg a világban végbement geopolitikai
változásokat. Oroszország és az USA már nem ellenségek." Vádak érték Oroszországot
az ukrajnai (és európai) gázszállítások kapcsán is, pedig, objektíven nézve, semmi
mást nem tett, mint a NATO-ba törekvõ Ukrajnával szemben áttért a tõle régóta
követelt piaci viszonyokra. Az USA, arra hivatkozva, hogy a megítélése szerint
Lukasenko belorusz elnök csalással nyerte meg a választásokat, jogellenes
intézkedéseket foganatosított annak megakadályozására is, hogy a fehérorosz
kormány tagjai a területére léphessenek, és az Európai Unió mindebben követte.
Az USA a saját állampolgárainak vízummentességet követel mindenkitõl, de
notóriusan megtagadja annak kölcsönösségi alapon történõ megadását egy egész sor
országtól, köztük hazánktól is. Mi több, olyan elképzeléseket fontolgat, hogy az EU
azon tagjai, akik legalább háromszáz katona küldésével támogatják az amerikai
megszállást Afganisztánban, vagy Irakban, kétéves próbaidõre megkaphassák a
vízummentességet. Az egyoldalú önkényt kívánja érvényesíteni a joggal szemben.
Új veszélyes manipulatív elemet képez az elektronikus háború. Elektronikus
úton, provokációs céllal feltüntetett feladóval érkezhet autentikusnak tûnõ fenyegetés,
amire az ártatlan feladó komoly "választ" kaphat. Nem véletlen, hogy az USA-ban
behatóan foglalkoznak e kérdéssel és elektronikus támadás esetén Bush jogai
kiszélesednek. A jogrend kodifikálás tekintetében azonban nem képes követni a tudás
mérhetetlen növekedését, még kevésbé az erkölcstelen felhasználását. Ez úgy
nemzetközileg, mint belpolitikailag komoly veszélyt jelent. Az amerikai nép személyes
jogait már eddig is oly mértékben nyirbálták meg, hogy a világsajtóban egyre több szó
esik a kialakuló fasizmusról.
Az USA tehát a legnagyobb veszélyt nem képes elkerülni: önmagával nem bír,
… no és Izraellel. Egyiküknek sem jut eszébe, hogy az erõt lehetne a nemzetközi
közösség javát szolgáló célokra is fordítani. Az emberiségellenes bûntettekben
jeleskedõ USA-nak, Nagy-Britanniának, Izraelnek, s a szavak bajnoka Európai Uniónak
el kellene ismerniük végre, hogy nem érvényesül semmiféle emberi jog és méltóság
anyagi és társadalmi haladás nélkül, nyomor, nélkülözés, szegénység, fenyegetettség
mellett, és ezek megszüntetésére kellene irányítaniuk az erõfeszítéseiket. Ezt az
axiómát ezeknek az országoknak a vezetõi is ismerik, de tudatosan tetézik a bajt,
amikor mégsem ezt, hanem az ellenkezõjét teszik, s ezzel katasztrofális helyzetbe
juttatják a világot.

Izrael mindenek felett.

Izrael Állam más államoktól eltérõen mûvi, történelmileg nem természetes úton
létrejött államalakulat, hiszen közismert, hogy az ENSZ határozatilag, azaz
mester-ségesen hozta létre 1947-ben a zsidóság részére. Már akkor indokolatlanul
kedvezõ 54:46 arányban felosztotta Palesztinát zsidó és palesztin államra, azaz egy
másik szuverén népet a saját területén, megkérdezése nélkül áldozatra kényszerített.
(Ezt a határt is trianoni kegyetlenséggel, a népek önrendelkezési jogát semmibe véve
húzták meg. Ezért a palesztinok, az arab, s a muszlim világ joggal tekinti agressziónak
a palesztin nép ellen, ahogy végsõ soron Trianon is agresszió volt a magyar nemzet
ellen.) Ennek fényében Izraelnek kötelessége lenne köszönetet mondani a nemzetközi
közösségnek, példamutatóan betartani a nemzetközi jogot, békére törekedni minden
szomszédjával. Ehelyett azonban, létezése legelsõ pillanatától kezdve, nem
természetesen, hanem minden más államtól eltérõen viselkedik; önmagát mindenre
feljogosítja, mindenben kivételnek tekinti, s terjeszkedõ, népirtó, terrorista cionista
politikát folytat, ilyen politikára ösztönzi a különbözõ országokban élõ diaszpóráit,
veszélyeknek kitéve azokat is. A maga sajátos módján példamutatóan harcol a valós,
de többnyire csak vélt nemzeti érdekeiért, de megtagadja ezt a jogot más
nemzetektõl, fõleg a palesztinoktól. Mindezzel azonban, az USA-hoz hasonlóan, õ is
önmagát helyezi törvényen kívül. Nem kizárt, hogy az ésszerûtlen izraeli politikában
szerepe lehet az említett történelmi ténynek, nevezetesen, hogy Izrael nem létrejött,
hanem létrehozták, s egyre nyilvánvalóbb, hogy bizonyos nagyhatalmi érdekek
szolgálatára.
Izrael Államnak természetesen joga van a biztonsága megvédésére az ENSZ
által számára kijelölt határokon belül. Békés politikával ezt el tudta volna érni,
sõt békéért lehet, hogy még plusz területet is kaphatott volna. Izrael azonban
folyamatosan agresszív terjeszkedõ politikát folytat. Semmibe veszi az emberek
legszentebb jogát, az élethez való jogot, amikor a világ színe elõtt, sokszor
elõre bejelentve, célzott likvidálással meggyilkolja politikai ellenfeleit,
katonai erõvel írtja Palesztina és a szomszédos országok békés lakosságát,
rombolja országukat. Szó sem lehet semmiféle jogos önvédelemrõl, de még csak
enyhítõ körülményekrõl sem, hiszen az ártatlan polgári lakosságot, újságírókat,
kórházakat, ENSZ-missziót, minden útjába kerülõt bombázó, a nemzetközi
egyezmények által külön is tiltott fürtös, foszfor- és kazettás bombákat is alkalmazó
állam soha nem tudja elhitetni senkivel, hogy ezt törvényes önvédelmi jogán, vagy a
terrorizmus ellen teszi, hiszen elõre megfontoltan õ maga a terrorista. Kofi Annan
ENSZ-fõtitkár is többször egyértelmûen leszögezte: Izrael megsérti a nemzetközi
jogot, a nemzetközi humanitárius jogot és az emberi jogokat.
Izrael és hívei – a magyar sajtó jelentõs része és a politikusok jól
meghatározható kis része is – nem átallja úgy beállítani, hogy a köveket dobáló,
parittyázó palesztin fiatalok a terroristák, de a polgári lakosságra lövõ izraeli tankok és
a házaikat, sõt még a menekülttáboraikat is leromboló bulldózerek "védekeznek". A
magyar külügyminiszter-asszony például, Condolezza Rice után szabadon, a történelmi
szemléletet háttérbe szorítva, nemcsak azzal a szakmaiatlan kijelentéssel vétette
magát észre, hogy nem klasszikus diplomáciát kell folytatni, hanem a Magyar
Nemzetnek adott interjújában Izraelt nem nevezi agresszornak, mindössze annyit
ismer el, hogy "Libanon kormánya és Izrael ugyancsak részesei a fejleményeknek".
Ezzel szemléletesen példázta saját kijelentését, miszerint önmaga is csodálkozott rajta,
hogy õ lett a külügyminiszter. A külügyminiszter-asszony, az Országgyûlés Európai
Bizottságának elnöke és mások is el akarták hitetni a magyar közvéleménnyel, hogy a
mostani háború két izraeli katona elfogása miatt folyt. De kiket képviselnek, akik így
nyilatkoznak ezekben a pozíciókban? Miért "felejtik el" a történelmi elõzményeket,
hallgatják el, hogy ezúttal is Izrael tartóztatta le elõbb a Hamasz harminc parlamenti
képviselõjét, a kormánya öt tagját, rabolta el a palesztin parlament elnökét, s tartja
fogva, és bíróság elé szándékozik állítani õket. A magyar közvélemény olyasmirõl is
alig kap hírt, hogy az USA 1982 óta az ENSZ BT 32 Izraelt bíráló határozatát vétózta
meg, ami meghaladja a BT összes többi tagjának a vétóját.
Az amerikai, magyar és más politikusok minél inkább törekednek jogsértõen
Izrael megbékéltetésére, azaz minél tovább halogatják a történelmileg elkerülhetetlen
szembefordulást Izrael emberiségellenes és önveszélyes politikájával, annál inkább
szûkítik a saját manõverezési lehetõségeiket, az izraeli politika foglyaivá válnak, s
innen csak minden fél számára tragikus megrázkódtatással lesznek képesek
szabadulni. Semmi kétség felõle, a népeik elõbb-utóbb rákényszerítik õket e radikális
szakításra. Az ENSZ 1975-ben jogérvényesen elítélte a cionizmust, mint a rasszizmus
formáját. A nemzetközi közösségnek, s külön-külön minden egyes szuverén államnak,
jogában áll, sõt kötelessége további lépéseket is tenni, egyrészt a saját védelme
érdekében, másrészt azon az alapon, hogy maga ez a közösség hozta létre Izraelt, és
ismertette el a szuverén államokkal. Ehelyett Izraelbe utazik Rice amerikai
külügyminiszter-asszony azzal a nevetséges ígérettel, hogy "állandó megoldást"
dolgoznak ki. Szó se róla, az USA képes lenne állandó megoldás hatékony
elõsegítésére, de ahhoz gyökeresen más politikát kellene folytatnia. Képes lenne rá, de
nem az a célja, Izraelt nem ezért hozták létre. És éppen ez a fõ probléma, amivel a
nemzetközi közösségnek, benne különösen az Európai Uniónak foglalkoznia kellene. Az
EU azonban a francia és a holland nép által már elutasított alkotmány-tervezetében
nemcsak megtagadta a saját keresztény múltját, hanem dédelgeti az eurocionizmust.
Az izraeli agresszióval, az egész világgal szemben támasztott egyre arrogánsabbá váló
különleges izraeli igényekkel kapcsolatban az európai kormányok nagy része
megbabonázva hallgat, vagy mellébeszél, mintha Izraelrõl csak maga Izrael
mondhatná ki az "igazat", amit aztán mindenkinek el kell fogadni. Mario Soares volt
portugál elnök joggal figyelmeztet: "Az európaiak sokat beszélnek az emberi jogokról,
majd megengedik, hogy egy olyan állam, mint Izrael azt tegye, amit akar: bombázza a
lakosságot, intervenciót hajtson végre szuverén államokban" (Público, 2006-07-22). Az
angol Guardianban amerikai, angol és más közéleti személyiségek, mûvészek
nyilatkozatban mutattak rá, hogy a Libanonban végzett izraeli mészárlás és pusztítás
"a nemzetközi jog szerint háborús bûn", ezt azonban "az Egyesült Államok és
szövetségesei által felállított nemzetközi bíróság soha nem fogja vizsgálni, és ezekben
a rémisztõ bûnökben senkit sem fognak elítélni." Rajtuk kívül Európában csak XVI.
Benedek pápa követelt azonnali tûzszünetet a tartós béke megteremtése érdekében. A
118 országot tömörítõ el nem kötelezett szeptemberi havannai értekezlete
nyilatkozatában egyértelmûen "jogtalannak" minõsítette Izrael politikáját.
Jogi szempontból nézve, a mostani agresszió fõ magyarázata valószínûleg
abban rejlik, hogy a Hamasz nemzetközileg a legszigorúbban ellenõrzött és elismert
demokratikus választási gyõzelmével kedvezõbb feltételeket teremtett az önálló
palesztin állam létrehozására. Izrael agressziója, az USA és Nagy-Britannia
támogatásával, ennek az elodázására, megtorpedózására irányul. Ezzel a politikával
mindenki számára fájdalmasabbá, keservesebbé teszik azt az utat, amelyre Izrael
elõbb-utóbb rákényszerül: a palesztin állam létrehozása (amelynek az ENSZ által
meghatározott határait Izrael nem ismeri el, hanem egyoldalúan õ maga akarja
meghúzni!) és a több mint negyven éve megszállt területek kiürítése. A nemzetközi
jog csak ekkor érvényesül, és a béke is csak ekkor jön el Közel-Keletre. Amíg azonban
David Irwing angol történészt Ausztriában bebörtönzik, mert a holokauszt egyes
vonatkozásait az izraeli állásponttól eltérõen ítéli meg, ugyanakkor Izrael büntetlenül,
sõt hallgatólagos amerikai és európai támogatással tömeges gyilkosságot követ el,
addig egyetlen más állam sem lehet biztonságban afelõl, hogy a nemzetközi jog
megvédi. A kritikus helyzetben az EU vezetõi is csak azt kérték (még csak nem is
követelték!), hogy a más országok ártatlan polgári lakosságát gyilkoló, városaikat
romboló Izrael legyen mérsékeltebb (Mintha kevesebb gyilkosság elkövetése
"jogszerûbb" lenne, mint a tömeggyilkosság!), vagy nagylelkûen adtak neki egy hetet
az agresszió befejezésére, az USA pedig tûzszünetrõl csak a Hezbollah leszerelése
után akar hallani, stb. Tették ezt ahelyett, hogy az agresszort szereltették volna le
legelsõ pillanatban, s a lehetõ leghatározottabb, minden eszközt magába foglaló
intézkedésekkel elfojtották volna a világot fenyegetõ agressziót. Az ENSZ BT tagjai
sem tették meg még a rendelkezésükre álló jogi lépéseket. (Hetekig passzírozták a
tûzszünetre vonatkozó egyszerû határozat-tervezetet, közben libanoniak, palesztinok,
izraeliek százai vesztették életüket) arra spekulálva, hogy egy adott pillanatban
hasonló manõverezési lehetõség esetleg nekik is jól jöhet.
Összefoglalva, Izrael politikája, akármennyire is fájó és kényelmetlen ezt
egyeseknek elismerni, egy szempontot következetesen figyelmen kívül hagy: a
nemzetközi jogot. Ebben társa és támasza az USA; egymásnak oly mértékben
függvényei, hogy a világpolitikában nem lehet megkülönböztetni, mikor melyikük
álláspontja válik a közös álláspontjukká, amely azonban tragikusan nem tükrözi sem az
izraeli, sem az amerikai nép valós érdekeit. A szuperhatalom USA dominanciája lenne a
természetes, de még itt is természetellenesen mintha Izrael érdekei érvényesülnének,
mivel mögötte áll az amerikai finánctõke jelentõs része, amely Izraelhez, nem pedig az
amerikai néphez kötõdik. Ez adja meg Izrael jelentõségét, ez irányítja a politikai elitjét,
s rajta keresztül a politikáját; e nélkül ez a kis állam jelentéktelen lenne. Ha az USA
által vakon támogatott Izrael, illetve az Izrael által rángatott USA, jogállam lenne,
akkor mindenkivel, a törvénysértõkkel, a terroristákkal is, a nemzetközi jog szerint
járnának el, s csak a saját határaikon belül. Nem adnának ki olyan jelszavakat a
legkisebb lelkiismeret-furdalás, minden erkölcsi gátlás nélkül, hogy kinevezett
ellenfeleiket kézre kell keríteni "élve, vagy halva", vérdíjat kell kitûzni a fejükre, vagy
célzott likvidálással meg kell ölni õket. Ez az igazi terrorizmus, nem pedig azoknak az
iszlám államférfiaknak szavakban fenyegetõ nyilatkozatai, akik ellen figyelemelvonás
céljával sajtóhadjáratot folytatnak.
Az évtizedek óta állami terrorizmust folytató izraeli politikusok felelõtlenül járnak
el, mert olthatatlan gyûlöletet szítanak önmaguk és népük ellen. Mivel egyebek mellett
ezt a tényezõt még ki is hagyják a stratégiai számításaikból, a saját sorsukkal,
nemzetük sorsával játszanak. Izraelnek meg kellene értenie, hogy amíg élvezi az
amerikai támogatást, háborúkban gyõzhet, de ezúton a békét sohasem nyeri el, sõt az
erõsödõ arab tengerben el fogja veszíteni a háborúkat is, megpecsételõdhet akár a
sorsa is. A nemzetközi jog érvényesülése szempontjából nyugtalanító, hogy a
történelemben játszott szerepét túlértékelõ kis állam is veszélybe
sodorhatja a kialakult világrendet, lábbal tiporhatja a nemzetközi jogot.

Ki terjeszti az atomfegyvert?

Az USA az egyetlen ország, amely atom-bûntettet követett el, amikor hadászati
indok nélkül atombombát dobott békés japán városokra. Jelenleg pedig kiszivárgott,
hogy taktikai atomfegyver bevetését fontolgatja Irán ellen. Meglepetést okozott, hogy
ebben Chirac francia elnök is támogatta, kijelentve, hogy Franciaország elleni
terrorista támadásra akár "nem hagyományos" fegyverekkel is válaszol, tehát
atomfegyvert alkalmaz olyanok ellen, akik esetleg ilyennel nem is rendelkeznek.
Izraelben is elhangzanak olyan hangok, hogy ha az USA nem lesz hajlandó, az "iráni
problémát" egyedül kell "megoldaniuk". Ezek a tervek és kijelentések éles ellentétben
állnak az érvényes nemzetközi szerzõdésekkel, amelyeket mindkét nagyhatalom aláírt.
E kérdésben is a sokat emlegetett és minden jogi normának ellentmondó kettõs
mérce alkalmazásával állunk szemben. Az USA és az EU jelenleg erõteljesen
kifogásolják Irán atomprogramját, szankciókat fontolgatnak ellene, de õk maguk
teremtették meg és fejlesztik Izrael és Pakisztán atomarzenálját, sõt Bush ez évi indiai
látogatásakor szerzõdést írt alá atomtechnológia és nyersanyag átadásáról Indiának. A
nyugtalanító kérdés tehát itt sem annyira az, hogy Irán erõfeszítéseket tesz az
atomenergia békés célú felhasználására, esetleg az izraeli atombombával szemben
ellensúly képzésére, hanem az eredeti problémát elsõsorban maga az USA és
Nyugat-Európa okozta, amikor elõsegítették az izraeli atombomba létrehozását, s ezzel
megsértették az önmaguk által is aláírt szerzõdéseket, semmibe vették a nemzetközi
jogot, elindították a térségben az atomfegyverkezési versenyt. A hetvenes években
még maga az USA és szövetségesei ösztönözték az iráni sahot is a nukleáris program
beindítására (mert akkor szövetségesének vélték a Szovjetunióval szemben) ma pedig
(Izrael védelmében) minden eszközzel akadályozni akarják az ország nukleáris
kapacitása továbbfejlesztését. 1974-ben az USA elítélte India kísérleti
atomrobbantását, ma pedig Bush a világ színe elõtt, teljesen nyíltan, segíti a nukleáris
kapacitása kiépítését (mert szövetségesének akarja tudni Kína ellenében),
szembefordulva az atomfegyverek terjedését tiltó nemzetközi egyezményekkel, s
ismét csak utat nyitva az atomfegyverkezési verseny elõtt. Mindebbõl az egyetlen
levonható következtetés: az USA számára nem az atomenergia, vagy az atomfegyver
megléte a fontos, hanem az, hogy egy adott pillanatban melyik ország birtokolja, s
milyen geopolitikai környezetben. Szó sincs tehát nemzetközi jogról, hanem csak
pusztán pillanatnyi világpolitikai megfontolásokról.

A kulturális sokféleség joga.

2005 októberében az UNESCO 33. Közgyûlésén hosszas viták után aláírták a
világkultúra sokféleségének elismerésére, elõsegítésére vonatkozó egyezményt, amely
leszögezi, hogy a kultúra nem hasonlítható a világkereskedelem árucikkeihez, minden
államnak jogában áll saját kulturális politika folytatása, s ezzel lehetõvé teszi a
tagországoknak, hogy kulturális örökségük védelmében megtegyék a szükségesnek
ítélt intézkedéseket, védelmezzék minden egyes ország sajátosságait. 151 ország írta
alá, de az USA (A hollywoodi filmek monopóliumának védelmében), és Izrael (mert
csak az izraeli-amerikai egyszínûséget ismeri el) az amerikai kultúra elleni akcióként
fogta fel a kezdeményezést, s ellene szavazott. Az amerikai képviselõ "a szólás
szabadságának megkérdõjelezéseként" értékelte az egyezményt. Sok ország, köztük
az egyezményt saját sikerének tekintõ Franciaország, valóban a nyomasztó amerikai
"kulturális imperializmus" elleni eszköznek tekinti. Franciaország UNESCO-nagykövete
szerint "Nem egyszerûen a filmipara érdekei elleni fenyegetés táplálta az Egyesült
Államok ellenséges hozzáállását. Sokkal inkább a konvenció politikai jelentõsége, mint
tartalma, s az a gondolat, hogy megszületett egy kiáltvány egy másfajta globalizáció
érdekében". Sok igazság van e megállapításban, hiszen a kulturális sokféleség valóban
messze esik, és szemben is áll a multikulturalizmus divatos jelszava alatt terjesztett
kozmopolita amerikanizálódással, amelyet a fogyasztói kultúra határoz meg, az
individualizmust tûzi zászlajára a közösségi, vagy a nemzetben való gondolkodás
helyett. Az európai politika amerikanizálódása azonban nem elkerülhetetlen, sõt el is
kerülendõ.
A multikulturalizmus kifejezés 1971-ben jelent meg a kanadai kormány egyik
nyilatkozatában, amelyben Kanadát úgy jellemezte, mint "Egy nemzet, két nyelv, sok
nép és kultúra". A nyilatkozatban azonban a hangsúly minden nép és kisebbség,
beleértve az õslakosokat, kulturális örökségének a megõrzésére és fejlesztésére esett.
Európában Svájcot tekintik példának, de a hangsúly ott is a nemzeti kultúra, nyelv és
sajátosságok megõrzésére esik. Az "etnikumfeletti" EU azonban – amelynek nincs
identitása, hiszen láttuk, a kereszténységét megtagadja, és kontinensen kívüli
izmusokkal kacérkodik – a növekvõ ütemben bevándorló kisebbségek (Nyugaton
"ellengyarmatosításnak" is nevezik) és másságok védelmében "politikai korrektséget"
követel, sõt a kulturális és a véleménynyilvánítási szabadságot is korlátozni szeretné az
egyes tagállamokon belül is. Azonnal nacionalizmusról kiabál, ha valahol a nemzeti
sajátosságokat és hagyományokat ápolják, vagy netán nemzeti irányultságú párt jut
hatalomra. Nem a nemzeti államokra helyezi a hangsúlyt, amelyekért pedig sok
országban évszázados harc folyt, sõt azt várja, hogy egyik napról a másikra
mondjanak le róla. A nemzeti államok szerepe azonban nem csökken, azokat nem
lehet alárendelni, valamiféle kontinentális szuperkormánynak, sõt a nemzeti
kisebbségek jogaira is sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani, ha békét akarunk
Európában. A kisebbségeknek, természetesen, vannak jogaik, ha azoknak határt is
szabnak az államalkotó többség jogai, ezért a két jog ütközését csak a határok békés
kiigazítása, s az autonómia oldhatja meg.
A másságok egészen más megítélés alá esnek, õk a "politikai korrektség" örvén
indokolatlan elõjogokat, határtalan magamutogató és ízléstelen megnyilvánulásokat
tanúsítanak, sõt sokszor a jogbitorlás határát is átlépõ politikai törekvéseiknek
lehetünk tanúi. Korrektségrõl szó sincs, jogtiszteletrõl még kevésbé. Ezért nem is lehet
õket azonos szinten kezelni a nemzeti kisebbségekkel, másságuk semmiféle külön-,
vagy többletjogot nem biztosíthat részükre. A hazai kisebbségi és mássági vezéralakok
is kimutatják a foguk fehérjét: az államalkotó magyarságnak azt kezdik mondogatni,
hogy elhagyhatja a saját országát, vagy fõvárosát, ha a fenti törekvéseik nem
tetszenek neki. Jogállamban ilyesmi megengedhetetlen, de nálunk következmények
nélkül elmegy ez is és sok minden más is.

Magyar vonatkozású jogi abszurditások

Jogilag nincs kis ország vagy nagyhatalom; minden ország szuverén és teljesen
azonos jogokkal rendelkezik. A jogi egyenrangúság azonban a legritkábban esik egybe
a politikai gyakorlattal. Szemtanúi, sõt szenvedõ alanyai is vagyunk annak, hogy egyes
országok, vagy nemzetközi szervezet jogi érveléssel és politikai eszközökkel szabják
meg, hogy Magyarország hogyan éljen, milyen gazdasági-pénzügyi politikát folytasson,
kényszerítik, hogy teljes mértékben vesse alá magát a szabad piac törvényeinek,
amely azonban mindig az erõsebbet szolgálja. Az meg egyenesen jogi abszurdum,
hogy az EU megszabja, mit és mennyit termelhetünk, sõt büntetheti és bírságolhatja
országunkat, vagy megvonhat támogatásokat (Hol állt az ilyesmitõl a KGST!).
Abszurdum az abszurdumon belül, hogy a kormány vétkei miatt a népet bünteti.
Magyarország, a magyarság jövõje baljós fejleményeket sejttet, mivel a
rendszerváltás óta valamennyi kormányunk, de különösen az MSZP-SZDSZ-koalíció
kormányai szolgaian ezen az úton haladtak és haladnak. A szocializmusban õk voltak a
másokat egrecíroztató, de õszintétlen élkommunisták, s most az imperialista
globalizmus-nak is szolgalelkû élharcosai, veszélybe sodorják országunkat és
nemzetünket. A magyarországi politikai elit egy kis csoportja – amelynek a tagjai
egymást elvtelenül kulcspozíciókba segítik, kitüntetik, bûneit eltussolják, stb. –
ahelyett, hogy Magyarországot képviselné az EU-ban, az USA-val, Izraellel szemben,
az EU-t, az USA-t és Izraelt képviseli Magyarországon. Ez jogi képtelenség lenne
bármely országban, nálunk azonban egyre uralkodóbb gyakorlat. Intõ példa rá a
magyar diplomácia említett elfogultsága és tehetetlensége. Nemzetünk, országunk
számára kártékonyak ezek a tendenciák, amelyekért a történelem nagy árat fog
követelni. Az ilyen ésszerûtlenségek azonban nálunk mostanában teljesen egyértelmû
jogi és politikai tendenciát képeznek szinte az élet minden területén. Íme,
véletlenszerûen, egy csokorra való. Az EU konvergencia program véleményezésére
létrehozott bizottság közleményében hangsúlyozza, hogy szociális szempontból nem
vizsgálta a programot, holott éppen ennek kellene lenni a legfontosabb szempontnak,
hiszen számunkra semmit nem ér az egész, ha nem a magyar nép érdekeit szolgálja,
hanem az elidegenedett brüsszeli bürokrácia követelményeinek tesz eleget. Egyes
politikai és belsõ pártvitákat bíróságokkal döntetnek el, politikai vélemény-nyilvánítás
miatt egymást érik a magánjogi feljelentések. A XII. kerületben azonos jogi
hiányosságok mellett felállított Igazak fala sokadik holokauszt emlékmû és a
Turul-szobor közül ez utóbbit akarják lerombolni, a XI. kerületben pedig a palesztin
imaházat záratják be, véletlenül sem a zsinagógát. Az iskolákban a minket mélyen
érintõ Trianon-napok tartását megakadályozzák, de elrendelték holokauszt-napok
tartását. A fenekébõl "Ne Nyalj!" feliratú táblát kilógató mûanyag tehenet még
véletlenül sem a zsinagóga, hanem a bazilika elõtt állították fel. A magyar labdarugó
bajnokságban sem az MTK, hanem a Ferencváros számára teremtettek olyan
helyzetet, hogy kizárhassák az elsõ osztályból. Más természetû, de beszédes a
Habsburgok példája, akiknek Ausztriába, ahonnan származnak, tilos belépni; nálunk –
akiknek mérhetetlen történelmi károkat okoztak – mindegyikük szabadon jár, minden
érdem nélkül díszpolgárokká választják õket, sõt a szocialista-liberális kormány az
egyiküket még utazó nagykövetnek is kinevezte. Tucatnyi elõjogot gondolnak ki az
eltartott igényére egyre inkább sóvárgó kisebbségek és másságok részére is, de senki
nem foglalkozik az államalkotó, természetes hajlamú magyarság egyre szûkülõ
jogaival. És sorolhatnánk vég nélkül az arra utaló példákat, hogy bár a szomszédjaink
is állandóan igyekeznek, de a legnagyobb magyarellenesség éppen Magyarországon
van, amivel szemben sürgõsen meg kell tenni a megfelelõ jogi ellenlépéseket.
Láthatjuk, az erkölcs ritka vendég a politikában és a jogban, fõleg azért, mert az
USA mindenhatónak tartja magát, sárba tiporja más országok szuverenitását. Ezt
példázza Bush budapesti látogatása is, ami a modern magyar történelem egyik
szégyenfoltja: mindent megsértett, amit csak lehetett: a vendégjogot, a vendéglátó
jogát, a nemzetközi normákat. Látogatása alatt (arra hivatkozva, hogy a világ
legveszélyeztetettebb politikusa, holott valójában õ a világot leginkább veszélyeztetõ
politikus), amerikai biztonsági erõk vették át a hatalmat Magyarországon, még a
magyar közjogi méltóságokat sem engedték a saját kocsijukon felmenni a
Gellért-hegyre, hanem buszokba zsúfolták õket. (Egyikükben sem volt annyi nemzeti
önérzet, hogy szóvá tegye!) Ha fél, ne jöjjön hozzánk. De egyébként is szorult
helyzetében jött, hiszen Ukrajnába készült, de ott a belpolitikai okok miatt nem
fogadták. Erre eljött hozzánk 1956 évfordulójának megünneplésére, hónapokkal az
évforduló elõtt. És a magyar 1956-ról is Irak jutott az eszébe. Milyen a tanácsadói
agytrösztjének a szellemi színvonala, ha ilyesmit javasolnak neki; és milyen az övé, ha
ezeket elfogadja?
Számunkra kétértelmû az is, hogy Európai Parlament szocialista képviselõi
elítélték a szlovák kormánykoalíció összetételét, amelyben két kis kifejezetten
magyarellenes párt is helyet kapott. Ugyanis nem a magyarellenességüket és rossz
kisebbségi politikájukat kifogásolták, hanem "szélsõjobboldaliságukat". (Nemrég
Ausztriát "közösítették ki" ugyanezért.) Sem a visszautasított alkotmány, sem egyéb
dokumentum nem hatalmazza fel az EU-t arra, hogy meghatározza a tagállamok
belpolitikáját, megkérdõjelezze választások eredményét. Az ilyesmi a demokrácia
velejárója. Ezért nemcsak politikailag nyugtalanítónak, hanem a nemzetközi joggal is
ellentétesnek kell minõsítenünk, hogy az EU beleszól egy tagállam belpolitikájába,
akkor is, ha pillanatnyilag ebben van számunkra kedvezõ elem is.

Következtetések

Fukuyama amerikai történész a 90-es évek elején "a történelem végérõl"
beszélt, mert úgy vélte, hogy a liberális eszmék végleges világméretû gyõzelmet
arattak. Nyilvánvaló, hogy e megállapítás vitatható, azóta többször módosította is a
tételét, de 2001. szeptember 11 óta a klasszikus történelemmel mintha tényleg történt
volna valami. Legalábbis átmenetileg és abban az értelemben, hogy a történelmi
események addig többé-kevésbé a valós voltukban jelentek meg, s a nemzetközi jog
valamelyest érvényesült bennük. Azóta azonban a nemzetközi jog teljesen
háttérbe szorult, a világpolitikában polgárjogot nyert az erõszak és az
álcázására szolgáló manipuláció. A nemzetközi kapcsolatokban az ideológia helyét
a manipuláció foglalta el; amíg ideológia az agyakat akarta megnyerni, a manipuláció a
gondolatot írtja. A manipuláció klasszikus példája 2001. szeptember 11, a
megrendezett terrorizmus, amit további manipulált események követtek
Afganisztánban, Irakban, Izrael Libanon elleni agressziójában és a világpolitika más
területein. Értsük jól: az említett események valósak, de nem úgy, és nem annak az
okán következtek be, ahogy beállítják és magyarázzák õket. Manipuláltak az okai, a
fejleményei, a róluk szóló hírözön, de még a bennük szereplõ politikusok is, s mindezt
manipulatív jogi érvénnyel próbálják felruházni. A manipuláció nem mindenkit téveszt
meg, hamarosan le is leplezõdik, de addigra a világ kész tények elõtt áll, s mielõtt még
reagálni tudna, újabb manipulatív akcióval arra szólítják fel az országokat, hogy a saját
terhükre pénzügyileg és katonailag járuljanak hozzá az agresszorok tettei
következményeinek a felszámolásához, azaz utólag legyenek részesei az agressziónak,
osszák meg a felelõsséget az agresszorral. Felszólítják õket, hogy járuljanak hozzá, pl.
Libanon helyreállításához, ahelyett, hogy az agresszort köteleznék erre. Arra
manipulálják õket, hogy küldjék a katonáikat meghalni idegen országokba, még
idegenebb érdekekért. A nemzetközi jog helyett tehát politikai és jogi abszurdum
uralja a világot.
Az agresszorokat csak az erõ állíthatja meg. Ez az erõ kialakulóban van, mert a
történelem nem ért véget, de addig is sokkal jobban kell élni a nemzetközi jog
eszközével, hogy az emberiség mielõbb túllépjen a létét is fenyegetõ erõszak és a vele
párosuló manipuláció korszakán. Érvényesíteni kell a régi latin mondást: "Fiat justitia
ne pereat mundus" – Igazságot kell tenni, nehogy a világ elpusztuljon. Vagy így lesz,
vagy tényleg vége szakadhat az emberiség történetének. Az igazságért folyó
küzdelemnek egyidejûleg kell zajlani nemzetközi és nemzeti szinten. Hazánkban is
folyik ez a harc. Nap, mint nap tapasztaljuk, hogy a liberális erõk mindent
megkérdõjeleznek, számukra semminek sincs se eleje, se vége, se felelõse, mert azt
akarják elérni, hogy ne tudjuk, mi a valóság. Támadják az államot, mint rossz gazdát,
de – mivel most a kezükben van – azon dolgoznak, hogy felülkerekedjen a
társadalmon. Jogrendszerünk eltûri, hogy törvényesnek tekintsék a törvénytelent,
ezért nálunk is a gátlástalanok, korruptok, bûnözõk számára kedvezõ de facto állapot
uralkodik a de jure felett. E természetellenes állapot megváltoztatásához szükséges
halaszthatatlan tennivalók tartalmilag legvilágosabban a Magyar Újjászületés Október
Bizottságának (Magyar Fórum, 2006. VIII. 10) nyilatkozatában olvashatók: "az
SZDSZ-korszaknak" véget kell vetni, "mert õk a hazaárulás, az idegen, mondjuk ki:
izraeli kisajátítás élcsapata, mert õk a magyarság céltudatos sírásói. Be akarják fejezni
a magyar történelmet és egy másikat, egy zavaros nemzetközit, egy telepített
történelmet akarnak elkezdeni." De ahogy a világtörténelemnek, úgy a magyar nemzet
történelmének sincs vége, a kozmopolita nemzetellenes globalizmusnak azonban véget
kell vetni.
Mindebbõl, és a nem említett számtalan hasonló ténybõl, mindenekelõtt azt kell
keserûen megállapítanunk, hogy a jog önmagában sohasem a feltétlen igazság, hanem
a legjobb esetben is csak az igazság felé közelítõ normák összessége, amely bizonyos
nemzetközi, vagy nemzeti közmegegyezés alapján meghatározott társadalmi
jelen-ségeket elfogad, vagy elítél, ezért egyes jogi szubjektumoknak eleve elõnyt,
másoknak eleve igazságtalanságot jelent. Mi több, a nemzetközi életben, de hazai
viszonylatban is látjuk, néha egyszerûen fikciónak bizonyul, sõt arra is szolgálhat, hogy
diszkriminációt legitimnek tûnõ módon hajtsanak végre. A legtöbbször nem magával a
jogrenddel van baj, hanem az alkalmazásával és az értelmezésével, nemzetközileg
pedig fõleg azzal, hogy egy szuperhatalom és egy kis állam figyelmen kívül hagyja az
emberiség által kiszenvedett és elfogadott normákat, az erõszak, a manipuláció
kultuszát érvényesíti a nemzetközi életben.
A nemzetközi közösség azonban lesz olyan erõs, hogy ha a politikai akarata
kialakul, megálljt tud parancsolni a politikai, katonai és jogi ámokfutásnak. És hogy e
közösségnek mekkora ereje van máris, arra maga az angol Independent 2006. Július
20-i száma szolgáltatott látványos számszerûsített példát. Az elsõ oldalán, két
hatalmas négyzetben feltünteti azokat az államokat, amelyek Izrael Libanon elleni
agressziójának kapcsán tûzszünetet követeltek, és amelyek nem: az elsõben 189 állam
nemzeti lobogója jelent meg, a másodikban három államé: Izrael, USA és maga
Nagy-Britannia. Kell-e beszédesebb bizonyíték rá, hogy a világ milyen nemzetközi
jogot akar annak a helyébe, amely most érvényesül, és amelynek gyakorlata, sajnos,
már messze túllép még Arany Jánosnak a mottóban idézett félelmetesen találó
megállapításán is.

Sütõ Gábor
nyugalmazott nagykövet

(Havi Magyar Fórum, 2006. Október.)

Itt kattinthat a folytatásra!

Vissza a lap kezdetéhez